Darkhan Születése 6.Fejezet Kaldrion Naplója: 718.Év A nevem Kaldrion.Ezt a naplót azért nyitom meg,hogy lejegyezzem fiam,Kamdar rossz cselekedeteit.Ő a fiam,ám egyben varázslat által létrehozott lény is. Jobb lesz ha lejegyzem minden tapasztalatomat.Ezt a naplót ő sohasem láthatja. 8 Év telt el azóta,hogy fiam egy mágikus szertartás által megszületett.Beköltöztünk az északi faluba,s azóta átlagos földművesként élünk.Varázslói mivoltomat teljesen hátrahagytam.Nincs rá szükségem.Most következzen az a bejegyzés amiért e naplót elkezdtem: Kamdar ma szokásához híven kiment játszani a többi kölyökkel a földekre.Már hetek óta panaszkodott nekem arról,hogy bántják őt.Nem akartam hogy bajba kerüljön,tehát azt tanácsoltam ne játszon velük.Ám ő akkor is minden nap elment közéjük.Mintha érezték volna hogy más mint ők.A Mai napon szörnyű dolog történt.Kamdar koszosabban jött haza mint máskor.Amint belépett az ajtón tudtam,valami történt.Mikor lehajoltam hozzá hogy letörölgessem szörnyű foltot fedeztem fel a ruháján.Vért.Nem a saját vére volt ez.Valamelyik gyermeké.Halálosan megijedtem.-Mi történt fiam? kérdeztem tőle szelíd hangon.Nem akartam hogy hazudjon nekem.Kamdar felnézett rám,s minden megbánás nélkül annyit mondott: -Megütöttem...nem ébredt fel... Ez volt az a nap,mikor Kamdarban felébredt igazi ereje.Remélem többé nem lesz szükségem erre a naplóra... 726.Év 8 éve már hogy nem írtam egy sort sem.És így volt ez jól.Kamdar 16 éves.Nem tudom hogy ő csinál-e valamit,de szörnyű dolgok történnek a faluban. Nap mint nap emberek tűnnek el.Találtak már néhány holttestet is.Sebeiket puszta kézzel okozták.Nem tudom mitévő legyek... Ma délután láttam ahogy Kamdar puszta kézzel összezúz egy hatalmas sziklát.Ráadásul éjszakánként bombaként ébred fel álmaiból,s tenyeréből mintha villámokat szórna,pusztítja ami körülötte van.Kezdek félni attól hogy Garlunnak volt igaza...Soha többé nem szeretnék írni ebbe a naplóba... 731.Év Kamdar ma lett 21 éves.Már nem tudom mi tévő legyek.Képességei hihetetlenek,ám nem jóra használja azokat.Mindenki retteg tőle...Szörnyetegnek nevezik.Talán igazuk van.De nem félelmetes ereje miatt szörnyeteg,hanem tettei miatt.Ma olyan dolog történt amiben nem tudom őt tovább támogatni, sem rejtegetni.Ha mégegyszer előfordul kénytelen leszek -Mit művelsz apám? szólt egy hang hirtelen az ajtó felől. Kaldrion fogta naplóját,s gyorsan ruhája ujjába rejtette.-Semmit Kamdar...semmit. A fiú ekkor végignézett apján,majd az asztalon,ám semmi különöset nem látott. Kamdar nagydarab fiatal férfi volt.Vállai szélesek,izmai fejlettek s nagyok.Nem örökölhette apjától.Sőt,majd egy fejjel magasabb is volt felmenőjénél. Kaldrion valamelyest öregedett,ám úgy tűnik,mióta visszatért az Ősök templomából nem éri oly gyorsan az öregedés szele.Talán áldás,talán átok,ki tudja? Kamdar leült az asztalhoz,ám olyan óvatosan tette ezt mintha nem saját apja,hanem egy ellensége mellé ereszkedne le.Kaldrion nem bírt fia szemébe nézni. Csak egy szót tudott kinyögni: -Miért? Kamdar összeráncolta homlokát,s így szólt: -Mert megérdemelte!Nem gondolod? Kaldrion nem akart veszekedni fiával, ám kezdte belátni hogy egy szörnyeteget hozott létre.-Senki sem érdemli meg a halált! Ilyen halált főleg nem! a fiú rögtön visszavágott. -Egy szemétláda volt,te is tudod! Kihasználta az embereket! -Igaz...De legalább nem volt gyilkos... Felelte határozottan a megtört apa.Kamdar láthatóan megsértődött.Rögtön felállt az asztaltól és az ajtó felé indult. -Gyilkolni mész? szólt utána Kaldrion.Fia megfordult és csendben válaszolt: -Aki megérdemli a halált,annak nem jár az élethez való jog! Apja mintha rakétából lőtték volna ki,felpattant s megmarkolta fia vállait.Ráordított: -NEM TE DÖNTÖD EL,HOGY KINEK VAN JOGA ÉLNI!!! Kamdar nyelt egy nagyot s lenézett apjára: -Neked talán volt jogod eldönteni? Kaldrion nem hitt a fülének,lassan eleresztette fiát,s hátrább lépett. Fia fojtatta a mondatot,amitől Kaldrion így megrémült: -Igen...tudok róla! Oly nagy hatalommal bírok hogy már képes vagyok visszaemlékezni születésem előtti dolgokra is...előző életemre,mikor a Sötét Dimenzió kegyetlen démonaként léteztem! Kaldrion egyre hátrébb lépett,nem akarta elhinni hogy egy démont zárt fia testébe hogy az élhessen... Szólni akart,ám Kamdar megelőzte: -Most pedig arra használom erőmet,amire való! Uralkodni fogok ezeken a gyenge lényeken!Én leszek a Namek Ura! Döntés elé állítalak apám...csak téged! Uralkodsz mellettem? vagy szolga leszel te is? Kaldrion szíve majd megszakadt hogy drága fia ilyesmit tervez. Kitárta karjait,s elindult Kamdar felé.Magához akarta ölelni,hogy kiűzze ezeket az ostoba gondolatokat fejéből.Ám ahogy közel ért hozzá,egy láthatatlan energiamező állta útját.Mintha áram lett volna belevezetve,Odébbvágta a kétségbe esett apát.Kaldrion a földre zuhant,felnézett és csak fia gonosz,hideg tekintetét látta. -Mi a választásod? kérdezte Kamdar szinte már üvöltve.Kaldrion feltápászkodott a földről,s elkönyvelte,ez már nem az ő fia.Előlépett belőle a szörnyeteg. Csak egy mondás jutott eszébe,amit a jó és rossz harcáról olvasott az Ősök templomában."Uralkodsz a pokolban,vagy szolgálsz a mennyben?" Kaldrion az utóbbit választotta.Lehajtotta fejét,s leült háttal fiának mintha az már nem is létezne.Kamdar hűvös tekintettel még egyszer megnézte magának apját. Egy nappal sem látta öregebbnek mint mikor még ő kis gyermek volt.Talán szerette is apját,de jobban csábította a gyilkolás és hatalomvágy.Szó nélkül kisétált a kis házból,s elindult a falu kénköves utcáján.Hirtelen feltámadt a szél,s megrezegtette Kamdar csuklóján az apjától kapott csont karkötőt.Szeméhez emelte azt. Bele volt vésve egy szöveg: "Fiamnak Kamdarnak".Amint elolvasta a szöveget szörnyű düh tört rá,s letépte csuklójáról az ajándékot.Kisétált a falu kapuin,s elindult a Nyugati Kontines felé.Eltűnt a sötétségben s Egyetlen utolsó mondata visszhangzott már csak a semmiből. -A Nevem mától...Darkhan!
| 
