Az Őrület határán 2.Fejezet A Namekok északi falva csendes volt.Ezen az éjjeli órán már néhány Mekna békán kívül semmi sem mozgott. Ám Garlun kunyhójában lobogott a tűz.Garlun nem a szokványos Namek építészetű házban élt,ő a régimódi fakunyhóban élte unalmasnak nem mondható mindennapjait.A Mágus a tűztől néhány méterre ült a földön törökülésben,Porunga oltára előtt szótlanul.Kaldrion megszeppenve a tűz mellett,Garlunnal szemben helyezkedett el.Pár percig szótlanul ült,majd remegő hangon végre kibökte: -Honnan tudod a nevem? a mágus felnézett rá, majd így szólt:-Kaldrion,sokan érkeznek hozzám különböző kívánságokkal.Róluk sohasem tudok semmit. Ám veled kapcsolatban hónapok óta látomások gyötörnek.Nem tudom miért.Vízióimban nem látom hogy rosszat cselekednél,mégis úgy érzem hogy utadon vár rád valami ami még egyik Namekra sem.Mondd hát el...Miért kerestél fel? Kaldrion csendben elgondolkozva hallgatta végig az öreg mágust.Minden szavát agyába véste,majd kis teketóriázás után választ adott a kérdésre:-Nagy Garlun!Három éve már annak,hogy gyermeket szeretnék,ám Porunga elfordult tőlem! az öreg rögtön Kaldrion szavába vágott.-Nem Porunga hagyott el,hisz nem ő adja az életet sem!Porunga csak utat mutat nekünk,de nem befolyásolja életünket! Kaldrion nyelt egyet,majd folytatta meséjét: -Gyermekeim mind meghalnak már kikelésük előtt! Tíz gyermeket veszítettem el és mind a tízzel elveszett belőlem egy darab is!Csak te segíthetsz rajtam! mondta Kaldrion könnyes szemekkel.Pislogni sem mert,mivel ha megteszi szeméből a könny rögtön kicsordult volna.Garlun nagyot sóhajtott,majd magához vette mágikus erekjéjét,varázsbotját. Hümmögve nézte a botot egy darabig,majd felpillantott Kaldrionra és így szólt: -Nem támaszthatom fel a holtakat barátom.És fel tudnám,akkor sem tenném meg. az elkeseredett Namek közelebb hajolt a tűzhöz.-Nem azt kérem hogy támaszd fel gyermekeimet!Azt kérem hogy következő gyermekemet,mikor még tojás állapotban van,áld meg hogy az erős legyen és élljen! Garlun elmosolyodott,s így szólt: -Ez csak természetes,hívj mikor a tojás kint van és én -Ám Kaldrion durván közbeszólt - Nem értesz engem! Azt akarom hogy segíts!Varázsolj,hívd Porungát,Paktálj le ha kell az ördöggel de...mentsd meg a gyermekem a haláltól! Garlun meglepődött ezen.-Féltem hogy ezt kéred majd tőlem. Sajnálom de nem tehetem.Azzal ha gyermeked mágia útján születik semmi jó nem sülhet ki.Ahhoz olyan mágia kell amely démonokat szabadítana világunkra.Sajnálom Kaldrion...nem lehet... Kaldrion végighallgatta az öreget,ám dühe minden szóval csak erősödött.Mikor Garlun elmondta mondandóját Kaldrion felpattant,majd dühösen a mágusra mutatott. Szájából fröcsögtek egy dühös ember szavai: -Ha nem segítesz hát segítek majd magamon! Megtanulom a varázslatot és megmentem a gyermekemet!Majd meglátod vén szentfazék!!! és ezzel a szóval Kaldrion kiviharzott Garlun kunyhójából.Garlun lehajtott fejjel ült tovább.Sajnálta Kaldriont,ám nem tehette meg amit kér.Az elárult, hitevesztett Kaldrion dühösen sétált ki a faluból.Szemeiből sütött a düh és az elszántság.Tudta hová kell mennie ha meg akarja tanulni a varázsigét...Az Ősök templomába.Az Ősök temploma egy olyan hely volt ahová egy Namek sem merte betenni a lábát.Még a mágusok sem jöttek ide ha nem volt muszály.A legenda szerint az ősök szellemei kísértenek a templom falai közt.Ám a hegybe rejtett templom messze volt Kaldriontól,sőt még az északi falutól is. Kaldrion amint hazaért bepakolt egy kis élelmet és vizet,majd rögtön elindult a nagy útra.Kilépett háza ajtaján és elindult az éjszakai nagy sötétségben.- Mágusok...Én leszek a Mágusok fejedelme!
|